párszor kapartam a falat a volt munkahelyem egyik volt kolleganője
miatt, kevés nála szociopatább embert ismerek. a legfőbb probléma nem
ez, ez kezelhető/kompenzálható lenne, de olyan szinten belevan
tokozódva a saját kis világába (férj/gyerek/nagymama), hogy soha nem
fogja már meglátni hogy hogyan is kellene működnie az emberi
kapcsolatoknak… eljáccogatnak családi drámákat az idők végezetéig…
az említésének apropója hogy se szó se beszéd lelépett a cégtől, de
úgy hogy egyik reggel már nem jött be, és onnan jöttek rá hogy nemis
fog, hogy eltűntek a családi fotók az asztaláról és kivolt rakva a
billentyűzetre a belépőkártyája… ezis elég drasztikus, de félnap
elteltével írt egy terjedelmes levelet a főnökasszonynak, benne minden
sérelmével, és jópár szarosbili-borogató infóval arról hogy ki kiről
mit szokott mondani a háta mögött… nice (persze nekemis megvan a
véleményem, amiről volt hogy úgygondoltam egy dühös távozás esetén
kitálalom, de aztán nemlett ebből semmi. alapvetően aki geci vagy béna,
úgyis megszopja idővel)
Címkék:
job,
melo,
munka,
munkahely,
old
