melo bejegyzései

nos, a mai nappal dolgozom itt utoljara... sok nagy tervem volt ezzel a munkahellyel kapcsolatban, de a ceg szetvalasaval, es a letszam drasztikus csokkenesevel ezek a tervek is fiokba kerultek, es belecsusztam ebbe a felig tudatos tulelesre jatszo allapotba.
ami sajnos nem jott be, mert (bar ez borzalmas kozhely) ha valami nem megy elore akkor visszafele megy... nem tudom milyen aranyban mulott ez az egesz a fonokeimen, hogy mennyiben kellett volna vezetokent viselkedniuk. ugy vélem, nagyon fontos egy vezeto-beosztott viszonyban az hogy megmaradjon a tekintelye a fonoknek. Indulaskor ugye alapbol megvan a fonoktol tarto alarendeltsegi viszony, ami kesobb, az egyutt toltott idovel formalodik... Az altalanos tapasztalatom (nem csak itt) hogy rendkivul keves olyan vezeto van aki fenn tudja tartani a tekintelyet, itt nem a hatalmaskodasokra gondolok, hanem olyan szakmai - emberi viselkedesre ami miatt elismernek az illeto fejest. magamrol tudom hogy ha nincs rajtam egy minimalis nyomas, akkor nem teljesitek jol, kell a porges a jo munkahoz, ha nincs porges, az elvegzett feladat sincs olyan jol megcsinalva mint ahogyan kellene... volt saram a kialakult helyzetben, de ezt igyekszem tanulsagkent felhasznalni kesobb. hogy az itt maradottaknak volt-e tapasztalat? nem szoktam hatrafele nezni ilyenkor, de szerintem nincsen. letudtak a dolgot azzal hogy elmentem, majd lesz mas, majd csinalja mashogy.
ha nem lenne pusztaba kialtott szo, erdemes lenne leulni es elmondani az en tapasztalataimat errol az egeszrol neki... masreszt viszont pont a tekintely lassu elolvadasat okozo kis apro jelenetek, ferditesek, jellembeli nuanszok miatt nem is erzem hogy nekem ezt kellene tennem. ennyi idosen nem valtozik az ember, ha leelte igy az eletet hogy mukodott ez a hozzaallas, akkor igy is fogja befejezni... nekem is kemeny fog-osszeszoritast jelent valtoztatni a sajat hibaimon, de legalabb tudok roluk, es a lelkiismeretem tiszta. ez is valami.
Címkék: melo, melohely, supergroup
new job
elköltöztünk, pont egy héttel korábban mint ahogy fizikailag és emberileg kellett volna, az ajtókat most rakják a helyükre, a fűtés hiányát a csontjaimban érzem, a flextől repedezik a fogzománcom… de jólesz… majd…
Címkék: job, koltozes, melo, melohely, munka, munkahely
old job

párszor kapartam a falat a volt munkahelyem egyik volt kolleganője miatt, kevés nála szociopatább embert ismerek. a legfőbb probléma nem ez, ez kezelhető/kompenzálható lenne, de olyan szinten belevan tokozódva a saját kis világába (férj/gyerek/nagymama), hogy soha nem fogja már meglátni hogy hogyan is kellene működnie az emberi kapcsolatoknak… eljáccogatnak családi drámákat az idők végezetéig…

az említésének apropója hogy se szó se beszéd lelépett a cégtől, de úgy hogy egyik reggel már nem jött be, és onnan jöttek rá hogy nemis fog, hogy eltűntek a családi fotók az asztaláról és kivolt rakva a billentyűzetre a belépőkártyája… ezis elég drasztikus, de félnap elteltével írt egy terjedelmes levelet a főnökasszonynak, benne minden sérelmével, és jópár szarosbili-borogató infóval arról hogy ki kiről mit szokott mondani a háta mögött… nice (persze nekemis megvan a véleményem, amiről volt hogy úgygondoltam egy dühös távozás esetén kitálalom, de aztán nemlett ebből semmi. alapvetően aki geci vagy béna, úgyis megszopja idővel)


Címkék: job, melo, munka, munkahely, old
Powered by freeblog.hu