Nos, lezarult felnott eletem legmeghatarozobb szakasza. Az elso kozos
lakas, az elso kozos elet... Azt hiszem sikerult mindkettonknek nehany
kiveteltol eltekintve jol venni ezt az akadalyt, a problemak nem innen
eredtek.
Itt ulok a nagyszoba padlojan (ures mar minden), lehordtam az
utolso autonyi limlomot is a csomagtartoba, es maradt par percem
merengeni. Probalok a jo dolgokra fokuszalni - ettol persze nehezebb az
egesz - tortent jopar oromteli dolog itt... Ezek egy resze ittmarad a
falakkal egyutt, mert ide tartoznak, egy elso kozos lakas, kozos
emlekei.
Nehez. Sokkal konnyebb szivvel ultem ugyanitt a padlon mikor kezemben a
kulccsal eloszor maradtam egyedul a berlemenyben. Uresen nagyobbnak
tunt mint tele, es furcsamod, most csupaszon kissebb mint mikor
latszott kik laknak itt... Nem huzom tovabb. Lekapcsolom sorban az
osszes villanyt, es miutan bezartam az ajtot, bedobom a levelresen at a
kulcsokat. Soha nem terhetunk vissza. Jo lenne ha mar nem is akarnek.
Címkék:
alberlet,
ego,
lakas,
lofasz