alberlet bejegyzései

Nos, lezarult felnott eletem legmeghatarozobb szakasza. Az elso kozos lakas, az elso kozos elet... Azt hiszem sikerult mindkettonknek nehany kiveteltol eltekintve jol venni ezt az akadalyt, a problemak nem innen eredtek.
Itt ulok a nagyszoba padlojan (ures mar minden), lehordtam az utolso autonyi limlomot is a csomagtartoba, es maradt par percem merengeni. Probalok a jo dolgokra fokuszalni - ettol persze nehezebb az egesz - tortent jopar oromteli dolog itt... Ezek egy resze ittmarad a falakkal egyutt, mert ide tartoznak, egy elso kozos lakas, kozos emlekei.
Nehez. Sokkal konnyebb szivvel ultem ugyanitt a padlon mikor kezemben a kulccsal  eloszor maradtam egyedul a berlemenyben. Uresen nagyobbnak tunt mint tele, es furcsamod, most csupaszon kissebb mint mikor latszott kik laknak itt... Nem huzom tovabb. Lekapcsolom sorban az osszes villanyt, es miutan bezartam az ajtot, bedobom a levelresen at a kulcsokat. Soha nem terhetunk vissza. Jo lenne ha mar nem is akarnek.


Címkék: alberlet, ego, lakas, lofasz
Powered by freeblog.hu